Mi váltja ki a pénzügyi válságokat?

 

Mi váltja ki a pénzügyi válságokat?

Nem a 2008-as volt az első mélyrepülésünk, már több válságot átélt az emberiség. Vannak, akik szerint újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el és ezeknek az eredménye minden pénzpiaci megingás. Lássuk ezt pár konkrét példán keresztül: milyen közös elemeket figyelhetünk meg a történelem különböző időszakaiban végbement válságaiban?

Az 1929-1933-as nagyválság, az 1987-ben kezdődő nagy depresszió időszaka, az 1997-ben kipattant ázsiai válság, az OPEC olajválság vagy az 2007-2008-as világválság. Íme néhány nagyobb pénzügyi válság, amelyről vagy csak könyvekből olvashattunk, vagy magunk is átéltük. William Rhodes nemrég egy könyvet is írt a gazdaságunkat megrázó eseményekről. Ő hívta fel a világ figyelmét arra is, hogy több ország tévesen abban a tudatban él, hogy független a globális gazdasági tényezőktől, de sajnos ez csak egy vágyálom.

Bankárok és pénzügyi szakemberek szerint is naivitás azt hinni, hogy egy ilyen komplex rendszerben, mint amilyen a gazdaságunk, elkerülhetőek a hasonló válságok, úgyhogy időről időre szükségszerűen hullámvölgyekbe kerülünk.

Az utóbbi évtizedek válságait vizsgálva több közös elemet is megfigyelhetünk, például mindegyiket nagyfokú jólét előzte meg, gyenge szabályozási rendszerben pattantak ki és sok esetben, habár a szakértők látták a végkimenetel súlyosságát, már nem tudtak mit tenni ellene.

Gazdásági válság, pénzügyi válság

Egymástól nem elkülöníthető fogalmak, hiszen ha a financiális rendszer nem megfelelően működik, az a gazdaság egészére is kifejti káros hatását. De a pénzügyek tekintetében jelentkező problémák sok esetben csak jelzik azt, hogy a gazdaságban problémák merülnek fel.

Akkor beszélhetünk pénzügyi válságról, ha az ahhoz kapcsolódó rendszer annyira instabillá válik, hogy ez vált ki negatív gazdasági tendenciákat. Alapvetően három fajtáját különíthetjük el: a valutaválság egy ország fizetőeszközének a kiszorulását jelenti, tehát elveszti a fizetőképességi funkcióját. Második eset, ha bankválság következik be és a bankszektor egyes szereplői vagy akár az egész szektor fizetőképtelenné válik. A harmadik típus, a valutaválság és a bankválság együttes megjelenése, ez a legsúlyosabb és akár a gazdaság teljes összeomlásához is vezethet.

Válságmodell

A válságok kialakulásának folyamatát több kutató és pénzügyi szakember is vizsgálta, például az amerikai közgazdász, Hyman Minksy is. Szerinte egy lecsupaszított modellben hét lépcsőn keresztül ragadható meg minden válság lefolyása. Először módosul az emberek jövőbeli elvárása, ezt követően már bizonyos területeken észlelhető az áremelkedés, majd kedvező hitelekhez juthat hozzá a lakosság, a negyedik szakaszban túlkereslet jelenik meg, az ötödik szakaszban eufória észlelhető és azok is szeretnének részesülni a fellendülés pozitív hatásaiból, akik kevésbé értenek a pénzügyekhez, a hatodik szakaszban érzékelhető bizonyos rétegek számára a nyereség, végül a kijózanodás.

Az 1929–39-as nagyválság

A nagy depresszió időszakának nevezett tíz évtized máig a világ legnagyobb gazdasági és pénzügyi válaságaként van számon tartva.

Az 1920-as évek Amerika legnagyobb gazdasági prosperitását hozták. A GDP 59 százalékkal nőtt, az egy főre eső átlagkereset pedig 38 százalékkal. A jólét új szimbóluma, a személyautó az átlagember számára is elérhető lett. Jólét jellemezte a társadalmat, háztartási gépek és elektromos hálózatok könnyítették a mindennapi életet. Olyanok is tőzsdézni kezdtek, akik nem engedhették volna meg maguknak, így banki kölcsönökből kellett finanszírozni az adás-vételt, amelyet megkönnyítettek a könnyen beszerezhető hitelek. Az USA központi bankja a Federal Reserve Board (Fed) realizálta a problémát, de csak 1929-ben szigorította meg a hitelezés feltételeit. 1929. október 24-én, az ún. "fekete csütörtökön" a befektetők bizalmukat vesztve tömegesen részvényeladásba kezdtek. A rá következő héten, október 29-én, a "fekete kedden" a tőzsde teljesen összeomlott. Az USA nemzetközi kölcsöneit lehívta, a bankok Európában sorra csődöt jelentettek, és ezzel megkezdődött a gazdasági világválság.

1997-es ázsiai válság

Az 1997-es ázsiai válságot szintén gyors növekedés előzte meg: a fejlett államokból a fejlődőkbe irányuló tőkeáramlás egy éven belül a hatszorosára nőtt, majd stagnált. A válság előtt a kockázati felárak alacsonyak voltak, a bajok bekövetkezte után azonban a magasba szöktek. Az IMF és az amerikai pénzügyminisztérium 1997-ben az átláthatóságnak a pénzügyi piacokon tapasztalható hiányát okolta a válságért. Amint azonban a fejlődő államok a titkos bankszámlákra és a hedge-alapokra kezdtek mutogatni, akkor gyorsan elpárolgott az IMF és az USA átláthatóság iránti lelkesedése. Azóta a hedge-alapok jelentősége növekedett, és világszerte terjednek a titkos bankszámlák.

OPEC olajválság

Majdnem az előzőhöz hasonló megrendülést okozott az OPEC olajválság, bár némileg más lefolyással. Az 1973 októberében zajló jom kippuri háborúval kezdődött, amikor Egyiptom és Szíria a zsidók legszentebb ünnepén megtámadta az 1967-es, hatnapos háborúban győztes és arab területeket elfoglaló Izraelt.

Mit tanulhatunk belőlük?

A legutóbbi, 2007-2008-as válságból levonható tanulságok közé tartozik többek között az, hogy habár sokszor lehet előre látni a krízis közeledtét, a valós tőzsdét érintő következmények kiszámíthatatlanok. Ennek ellenére a piac nem zuhanhat nulla alá, hiszen a mélyrepülés többnyire annak tudható be, hogy többen szeretnének vásárolni, mint eladni, viszont a részvénypiaci árak csökkenése többeknek vonzó lehet, a megnövekedett kereslet pedig áremelkedést von maga után. Akik pedig a tőzsdén kívül maradnának, megtakarításokkal készülhetnek. Átlagosan 5-6 év kell ahhoz, hogy a piac kilábaljon a válságból ezen időszak alatt érdemes előre tervezni és újragondolni a befektetési céljainkat és lehetőségeinket.

 

Forrás: nextlevel.hu

Teteje