Mindig hatásos, ha valaki jókor van jó helyen. Az offline jelenlét napjainkban kibővült az online szerepléssel. Talán sosem állt ilyen széles eszköztár rendelkezésünkre a személyes márkánk építésére, mint jelenleg. De az élet tényleg csak népszerűségi verseny? A mindenáron való tetszés űzése helyett nem inkább az értékek közvetítése a fontos?
Én márkára annak is szüksége van, aki egy céget vezet, és annak is, aki alkalmazottként foglal helyet egy szervezetben, elvégre a munkaügyekkel foglalkozók döntéseit ma már erőteljesen befolyásolják, hogy milyen digitális lábnyomot lelnek fel rólunk. A The Entrepreneur cikke szerint az amerikai felnőttek 75 százaléka nem elégedett azzal, amit feldob róla a Google. Pedig a HR-esek 75 százalékától megkövetelik, hogy nézzen utána az állásra jelentkezőnek az interneten. Az amerikai HR-esek 85 százalékának döntését befolyásolják a netes tartalmak, 50 százalék pedig azt mondja, hogy a bizalomgerjesztő online jelenlét nagy eséllyel bejuttatja a jelentkezőt. Viszont 70 százalékuk már utasította vissza a pozícióra jelentkezőt a hozzá kapcsolódó internetes tartalmak alapján.
De a márkaépítés a dolgozók lojalitására is előnyösen hat: az alkalmazottak, akik olyan cégeknél vállalnak állást, ahol a szervezeti kultúra része a személyes márkaépítés, 27 százalékkal derűsebben látják a cégük jövőjét, 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel maradnak meg a cégnél, 40 százalékkal erősebb a vélekedésük abban, hogy a vállalkozás versenyképes.
A márkaépítés kezdete és vége, hogy bedolgozzuk magunkat a célközönség tagjainak emlékezetébe. Hogy mindig eszükbe jussunk majd. Nevünk hallatán azonnal asszociálni tudjanak a dolgokra.
Az Y generáció tagjai digitális őslakosok, akik már abban az elektronikus közösségben nevelkedtek fel és lettek munkavállalók, mely elvárta tőlük, hogy folyton prezentálják magukat. De nem is külső elvárás ez. Ők már természetszerűen használták az új, magamutogatásra is alkalmas platformokat. Gondoljunk csak az: Instagram-királylányokra és Facebook „hercegekre”, Snapchaten szexképekkel operálókra és a hashtag-zsonglőrökre. A lelküket is képesek eladni néhány száz lájkért. E korosztály képviselőinek nem kell megmagyarázni a személyes márkaépítés fontosságát. Ezt csinálják kiskamaszkoruk óta. De ha személyes márkát építünk, nem árt értéket is közvetíteni. Az én márka nem a sztárságról szól, hanem a hatásról, amit kivált(hat)unk. És arról, milyen széles kört tudunk elérni, sőt befolyásolni.
Ha személyes márkaépítésről van szó, akkor az első lépés a tehetségeink, a versenyelőnyt jelentő képességeink felismerése. Miben vagyok profi, illetve jobb, mint a mások? A második lépés a célközönség meghatározása. Kinek akarjuk közvetíteni az értékeinket? A szakmán belül a kollégáknak vagy az ellenfeleknek? A fogyasztóknak, mint potenciális vásárlóknak? Az új generációnak, tanulóknak, mint leendő alkalmazottaknak? A politikai elitnek netán? Ezt követően foghatunk bele, hogy elterjesszük, amit szeretnénk láttatni magunkról vagy magunkból.
Ha már nem kell bemutatkoznunk, mert a másik személy az kapásból tudja, kik is vagyunk, jól felépítettük magunkat. De ez sem a végcél. Életünk végéig tanulunk, és az én márka is fejlődik, átalakul, akárcsak mi magunk.
Hálózat
Mozogni kell, beszélgetni, menni, közölni, elébe menni a lehetőségeknek. De nem elég kihasználni a találkozásokat, és mindig abba az irányba terelni a történéseket, hogy nekem legyen belőle valami hasznom. Az egy neked, egy nekem elve kell, hogy irányítsa a világot. A szakmánkban úgy tudunk gyümölcsöző kapcsolatokat fenntartani, ha mi is kisegítünk másokat, így a következő alkalommal ők láthatnak el tanáccsal vagy éppen beajánlanak majd valakihez.
Fontos az elérhetőség
Nem elég láthatónak lenni, elérhetőnek is kell lennünk. Főleg mostanság, amikor a nethasználók elvárják, hogy oda-vissza működjön a kommunikáció és valós időben reagáljunk a kommentjeikre és felvetéseikre. A közösségi médiás profilunkról ne tiltsuk le a poszt alatti hozzászólás vagy a külön üzenetküldés lehetőségét. Aki ésszel építi a személyes márkáját és már van valamiféle ismertsége, annak hasznos KTB-t – „Kérdezz tőlem bármit!” – tartani. Erre jók a videochatek (TweetChats, online kurzus stb.), és vannak olyanok, akik a Redditen vagy a Quorán folytatnak felhasználóikkal kérdezz-felelek fórumot. Egy Los Angeles-i temetkezési vállalkozó is videochateket indít az érdeklődőkkel, és meg lennénk lepve, mi mindent meg lehet tudni egy komor és szomorú szakma művelőjétől is.
